Illetve... csak akkor, ha az illetőt nagyon szerettem, és az akkut szabadságvágy kergetett el mellőle.
Sosem voltam egy türelmes fajta.
Inkább amolyan "rágomafüledmegszelidítelekhatokrádhakészvagylelépek" stílusban neveltem.
És neveltem. Mindegyiket neveltem, aki kikötött mellettem, ha csak egy rövid időre is.
Most van egy gyönyörűm, akit igyekszem türelemmel szeretni.
Viszont még mindig fáj, ha elszakítják a régi szálakat.
Mondjuk olyan, kit az eddigi leghelyesebb, legcsodásabb választásomnak tartottam.
/Természetesen ez az érzés megszűnt az aktuális párom megismerésekor, igen, igen... protokoll. Azért tudok különbséget tenni szép és szép között, de erről megint folytathatnék egy hosszú értekezést, viszont az fárasztó lenne, és a tegnap esti balhé után nem sok esélyem van bármilyen energiát a magaménak tudni erre a napra... és még csak dél sincs.../
Szóval a díszfaszim talált egy újat, persze kegyetlenül megviselte anno domini a szakítás... Engem annyira nem, mert a kapcsolatunk árnyoldala előbb megmutatkozott, mint a fényes, így lelkifurdalás nélkül dobbantottam.
A szépsége viszont elvitathatatlan.
Mindig ez van... Kibaszott művész-véna.
Na nem baj.
Ami a baj, hogy tegnap este másodszorra loptak meg.
Előző héten sokkal nagyobb értéket, mint most, abból tanultunk, megtettük a kellő óvintézkedéseket...
Erre lelopják a ruhát a szárítóról? IGEN?!
Hát a kurva szájukat!
Betelt a pohár, kihívtuk a yardot, ment a helyszínelés.
Hogy ebből mi lesz...
Fél füllel elkaptam, hogy a környéken folyamatosan ez megy egy hete, egy banda műve az egész, ha csak egy órára elmegy a tulaj, ők valahonnan tudják, és már ugrik is a szajré...
Egy hete... egy banda... egy óra alatt... mindent kipakol...
Aludni semmit...
Hárman vagyunk lányok. Ebből egy 7 éves.
Sok szart nem tudunk csinálni, ha nekünk jön valaki, mert akármilyen faszagyerek is vagyok, a testfelépítésem nem egy Schwarzeneggeré... Vicceltem! Dehogynem! :)
Szóval ez van.
Már csak annyi dühít, hogy ami eddig a bizonyosságom volt, drága párom folyamatos jelentkezése, hogy keresett, írt, ha volt pár perce, tegnap óta elmarad.
Első sorban aggódom miatta.
Másodsorban elbizonytalanít.
Mert most nagyon jól esne egy-két szó. Csak hogy megnyugtasson kicsit...
Ha nem történt volna ennyi mocsok az elmúlt héten nem igényelném ennyire a figyelmet.
Így viszont, úgy gondolom, megjár.
Csak baja ne legyen!
Sosem csinál ilyet...
Hiányzik.
Nekem meg tudnom kéne, hogy biztosan jól választottam-e, amikor váltottam.
/Nem mintha nem tudnám, hogy igen! Igen... protokoll.../
Szóval vannak itt szívrablók, csekély értelmű, s anyagi javak híján lopásra kényszerülő román vendégmunkások, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a vesémtől mikor lesz szíves valaki megszabadítani!
Esetleg kurvának nem kellek Dubaiba?
Mondjátok mi kell!
Időm nincs, pénzem aligha!
Vigyétek, ami kell, baszom a szátok!
Ne kíméljetek!
Szabadítsatok meg tőle, tényleg!
Önző gecik!
Nekem nem kell!
De ha bárki kérte volna, én odaadom, ami a sajátomat illeti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése