Ennyi történik velem.
Most is az Egyetlent várom, üres a házikó, vár reánk minden jó.
Holnap jön csak meg a család.
Addig "együtt lakósat" játszunk.
Mint ahogy két hete folyamatosan minden nap, és én egyre jobban élvezem, hogy természetesnek érzem a jelenlétét.
Szeretem, hogy hiányzik, ha nincs velem.
És igenis, jólesik a nyomulós bújás, az exhibici, meg az ajakharapdálós csók!
Megváltoztam. Neki. Érte. Nem értem. De tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése