jelent.

Mámor, pörgés, nyár, meló, pénz, pia, pasi.

Ennyi történik velem.

Most is az Egyetlent várom, üres a házikó, vár reánk minden jó.

Holnap jön csak meg a család.

Addig "együtt lakósat" játszunk.

Mint ahogy két hete folyamatosan minden nap, és én egyre jobban élvezem, hogy természetesnek érzem a jelenlétét.

Szeretem, hogy hiányzik, ha nincs velem.

És igenis, jólesik a nyomulós bújás, az exhibici, meg az ajakharapdálós csók!

Megváltoztam. Neki. Érte. Nem értem. De tetszik.

csalok.

Van egy másik blogom, ahol tüntetőleg befejeztem az írást -nem bírtam visszaolvasni a saját ömlengésemet-, mindezt egy öngyógyító folyamat aranypadlós, vörös szőnyeges útján megtett hosszadalmas út első lépésének szánva.

Amint a mellékelt ábra mutatja: még ülök egy kicsit a magam ásta gödörben, nem állok készen felkelni.

Hát ez van.

Tulajdonképpen nem is olyan rossz ez így!

Most csalok, mert az ottani olvasóim, magukra ugyanolyan érdemesnek találták búcsúszavaimat, és elgondolkoztak azon, hogy saját életük szarjából táplálkozó mocsarukba milyen mélyen is süllyedtek el ezidáig...

Ők viszont csak arról az oldalról tudnak. Így csal egy igazi, mesteri szintű gonosz űrlény, egy dulimanó, egy megmásíthatatlan, akaratos, megismételhetetlen, egy ősanya! Így!

Orvul átejtettem mindenkit, hogy megmaradhassak ott, ahonnan elindultam.

Ha az ember elkezd blogolni, elkapja a megértenek-érzés, mert az internet nem dobja vissza a gondolatainkat, a klaviatúrán pattogó betűk nem csapnak arcul váratlanul, gyakran nincs visszajelzés sem, de megnyugtat a tudat, hogy bárki megtalálhat a sorok mögött.

Egyfajta csali ez.

Várunk valakire, aki megtalálja magát bennünk.

Legalábbis egy darabunkban, amit felkentünk egy oldalra. Nyitva a könyv: bárki belelapozhat.

tolvaj banda.

Mindig meghalok egy kicsit, amikor látom, hogy van élet utánam.

Illetve... csak akkor, ha az illetőt nagyon szerettem, és az akkut szabadságvágy kergetett el mellőle.

Sosem voltam egy türelmes fajta.

http://www.youtube.com/watch?v=n3VWi9bMl2M

Inkább amolyan "rágomafüledmegszelidítelekhatokrádhakészvagylelépek" stílusban neveltem.

És neveltem. Mindegyiket neveltem, aki kikötött mellettem, ha csak egy rövid időre is.

Most van egy gyönyörűm, akit igyekszem türelemmel szeretni.

Viszont még mindig fáj, ha elszakítják a régi szálakat.

Mondjuk olyan, kit az eddigi leghelyesebb, legcsodásabb választásomnak tartottam.

/Természetesen ez az érzés megszűnt az aktuális párom megismerésekor, igen, igen... protokoll. Azért tudok különbséget tenni szép és szép között, de erről megint folytathatnék egy hosszú értekezést, viszont az fárasztó lenne, és a tegnap esti balhé után nem sok esélyem van bármilyen energiát a magaménak tudni erre a napra... és még csak dél sincs.../

Szóval a díszfaszim talált egy újat, persze kegyetlenül megviselte anno domini a szakítás... Engem annyira nem, mert a kapcsolatunk árnyoldala előbb megmutatkozott, mint a fényes, így lelkifurdalás nélkül dobbantottam.

A szépsége viszont elvitathatatlan.

Mindig ez van... Kibaszott művész-véna.

Na nem baj.

Ami a baj, hogy tegnap este másodszorra loptak meg.

Előző héten sokkal nagyobb értéket, mint most, abból tanultunk, megtettük a kellő óvintézkedéseket...

Erre lelopják a ruhát a szárítóról? IGEN?!

Hát a kurva szájukat!

Betelt a pohár, kihívtuk a yardot, ment a helyszínelés.

Hogy ebből mi lesz...

Fél füllel elkaptam, hogy a környéken folyamatosan ez megy egy hete, egy banda műve az egész, ha csak egy órára elmegy a tulaj, ők valahonnan tudják, és már ugrik is a szajré...

Egy hete... egy banda... egy óra alatt... mindent kipakol...

Aludni semmit...

Hárman vagyunk lányok. Ebből egy 7 éves.

Sok szart nem tudunk csinálni, ha nekünk jön valaki, mert akármilyen faszagyerek is vagyok, a testfelépítésem nem egy Schwarzeneggeré... Vicceltem! Dehogynem! :)

Szóval ez van.

Már csak annyi dühít, hogy ami eddig a bizonyosságom volt, drága párom folyamatos jelentkezése, hogy keresett, írt, ha volt pár perce, tegnap óta elmarad.

Első sorban aggódom miatta.

Másodsorban elbizonytalanít.

Mert most nagyon jól esne egy-két szó. Csak hogy megnyugtasson kicsit...

Ha nem történt volna ennyi mocsok az elmúlt héten nem igényelném ennyire a figyelmet.

Így viszont, úgy gondolom, megjár.

Csak baja ne legyen!

Sosem csinál ilyet...

Hiányzik.

Nekem meg tudnom kéne, hogy biztosan jól választottam-e, amikor váltottam.

/Nem mintha nem tudnám, hogy igen! Igen... protokoll.../

Szóval vannak itt szívrablók, csekély értelmű, s anyagi javak híján lopásra kényszerülő román vendégmunkások, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a vesémtől mikor lesz szíves valaki megszabadítani!

Esetleg kurvának nem kellek Dubaiba?

Mondjátok mi kell!

Időm nincs, pénzem aligha!

Vigyétek, ami kell, baszom a szátok!

Ne kíméljetek!

Szabadítsatok meg tőle, tényleg!

Önző gecik!

Nekem nem kell!

De ha bárki kérte volna, én odaadom, ami a sajátomat illeti...

ömlengés.

Mindennél jobban szeretem.

Legyen akármilyen "érzelmi roncs" -saját bevallása szerint. (Jesszus! El kellett gondolkoznom, hogy a "saját" Ly-nal van-e... ez már a vég...)

Szeretem, mert egy utánozhatatlan, utolérhetetlen figura, mert megnevettet, és ez kell nekem, ez hiányzik máskor. Mindig.

Szeretem, mert bocsánatot kér, ha téved, és hagyja, hogy megkövessem, amikor ez szükséges.

Szeretem, mert figyel, mert odaadóan figyel.

Szeretem, mert eloszlatja a kételyeimet. Magammal kapcsolatban is.

Szeretem, mert nem hagyja, hogy gyenge legyek, mert mellette kell lennem.

Szeretem, mert elismeri, ha a körülmények befolyásolják néha a hangulatát.

Szeretem, mert néha kiakaszt. Aztán hagyja, hogy megemésszem a dolgokat. És minden menjen rendben tovább.

Szeretem, mert sokoldalú.

Szeretem, mert mindennél szebb Ő nekem.

Szeretem, mert figyelni késztet. A puszta jelenlétével vonja magára minden figyelmemet.

Szeretem, mert ettől elfáradok, és igencsak hiányzik a jóleső fáradás az életemből.

Szeretem, mert Ő a biztonságom.

Szeretem, mert ezt tudja.

Szeretem, mert nem él vissza vele.

Szeretem, mert látom rajta minden alkalommal, amikor találkoztunk, hogy azért igencsak kipróbálná.

Szeretem, mert szeretetre nevel.

Szeretem, mert az ellentétem.

Szeretem, mert velem azonos.

Szeretem, mert hozzá tartozom.

Szeretem, mert nincs hozzám kötve.

Szeretem, mert szabad.

Szeretem, mert szabados.

Szeretem, mert ismer.

Szeretem, mert ismerem.

Szeretem, mert szeret.

kriptonit.

Ritka, ha valaki miatt lecserélem az egész lejátszási listámat.

Na most épp egy ilyen periódust élek.

Nem csak az előadók, de a műfaj is változik... Nem gond. Élvezem, az új hullám magával ragad.

http://www.youtube.com/watch?v=xPU8OAjjS4k&feature=relmfu

Dark side of the moon, mi?

Ott vagyok.

Gyere és látogass meg!

politika.

Kiművelődöm hamar.

Nesztek, Skrillex:

http://www.youtube.com/watch?v=9ylVRGttEW4&feature=relmfu

No para, testvérek!

Innentől minden egyszerű. És egyszeri.

Nem fárasztalak az öntévelyítő önismételgetésével.

fa: Orbán Viktor miniszterelnök felkérése alapján a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala.

Kaptam levelet. Izgi, mi?

Nem bontom fel.

Le se szarom.

Az is egy jel.

Remélem hülyének néznek, nem bunkónak.

Bár sanszos, hogy nem néznek sehogy...

Őket sem érinti különösebben érzékenyen.

Nyugodalmas jó éjszakát!

csibész.

Elbeszélgetős szép éjszakák következnek.
Hulla vagyok, de megéri.
Most nincs válogatás, vagy megkülönböztetés.
Most csak barátkozás van, és borzasztó jól esik, hogy a másik oldalon nem csak ennyi.

Lány vagyok, könyörgöm!
Jól esik, ha megnéz, ha megjegyzi, és mosolyog. És kihívó. És látom, amit látni kell.
Figyelek.

http://www.youtube.com/watch?v=B7Ske2eKX2g&NR=1

Ami az arculatváltást illeti, ideje volt. Elég rég nem írtam ide. Mióta mindent eltüntettem erről a blogról, elég idő telt el ahhoz, hogy minden régi olvasóm elfelejtsen.
"Itt nincs változás" Hirdették a hiányzó mondatok.
Azokból lehetett a legtöbbet olvasni.
Úgy fest visszatért az egyik régi én, az érzéketlenebb fajtából.

http://www.youtube.com/watch?v=E2zIMyjQh8s

Most ott folytatom, ahol abbahagytam, csak idősebb vagyok.
Kevesebb, letisztultabb, mint régen.
Végtelenül nem is, de egyszerűbb.
Azon a ponton, ahol elkezded megérteni magad nincs álláspont.
Ez egy ponttalan pont.
Lényeg nélküli. Üresen, mindenről megfeledkezve élsz bele a világba.
Elfogadod, hogy minden időszakos.
Nincs folytonosság.
Nincs könnyű ügy.
És nincs kötelező.

Egyszerűen nem játszol, ha nincs kedved.
A kedv pedig azzá válik, amit hajszolni kell, mert magától nem lesz belőle elég.
Keresni idegenben, keresni otthon.
A kedved eltűnik, kikopnak a színek a bőr alól.

Elmúlunk büszkének lenni.
Eleinte hiába dolgozol a fene nagy "egyéniségeden".
Az van akkor is, ha mindent megteszel azért, hogy ne legyen.
Belenősz a bőrödbe.

Rád igazodik.
Mint egy sztreccs naci.
Követi a vonalaidat.
A többiek meg pontosan mögé tudnak nézni, de minimum el tudják képzelni mi van alatta.
Látni a narancsbőrt, a féltve rejtegetett fölösleges tartalékokat...
A fenyegetően feszülő izmokat.
Mindent.
A személyiségedbe minden reggel belebújsz.
/Igényesebbek néha átöltöznek./
Megmutatod magad a világnak.
Aztán hazamész, bezárod az ajtót, kizársz mindenkit, és leveszed a kényelmetlen göncöket.

Ekkor vagy húsz éves.
Lekoptak a tollak a hátadról.
És leszarod, ha reggel elfelejtesz felöltözni.



http://www.youtube.com/watch?v=iQEOEnQlXjg&NR=1

nyugodt.

Szóval a mozdulatok lassúságáról.

Kellemes.

Érintés.

Selymes.

Sima.

Meleg.

Finom, édeskés, rugalmas bőr.

Feszes izmok alatta.

Szimmetrikus formák.

Mozdul a tenyerem alatt.

Hozzá simul.

Alá bújik.

Minden lélegzetvételkor szaggatottan bújik belőle elő a lélek egy-egy pillanatra.

Átölel, átkarol.

Magához húz. Megtart. Erős.

Gyönyörű.

Mindenkinél jobb. Mindenkinél szebb.

Mindennél erősebb.

Ölel. Ölelem.

Ketten vagyunk a sötétben.

Egymás légzését hallgatva alszunk el, fáradtan, kiszolgáltatva egymásnak, a biztonság tökéletes érzésével, míg a lelkeink szeretkeznek.